Korrupció miatt távozott hivatalából Jaroslav Kopriva, a cseh védelmi miniszter helyettese. Kiderült, egy közbeszerzési eljárás során csúszópénzt kért a finn Patria cégtől egy 120 millió eurós megrendelés elnyeréséhez. A csehek 25 vontatott aknavetőt vettek volna, amit a cég pályázat nélkül szállított volna. Ez úgy volt lehetséges, hogy Kopriva megállapodott a szlovák lobbistákkal a két ország közös vásárlásában. Így az uniós rendelkezések szerint nem kell pályázatot kiírni. A szlovákok később visszaléptek volna az üzlettől, a finnek pedig "külföldi sportrendezvényen való részvétel" címszó alatt utalták volna a több millió koronás csúszópénzt a tisztviselőnek és társainak. Az ügyet a Mladá Fronta Dnes című cseh lap robbantotta ki, miután hónapokig figyelte az eseményeket és gyűjtötte a bizonyítékokat.
A most kirobbant vesztegetési botrány szálai a hírek szerint 2003-ig nyúlnak vissza, Kopriva ugyanis ekkortól töltötte be hivatalát. Másfél évvel ezelőtt Iveco könnyű harckocsikat vásárolt a cseh hadsereg - kétszer olyan drágán mint az osztrákok. A mostani üzletben szlovák részről a partner Miroslav Vyboh, az ismert lobbista volt. Vyboh jó kapcsolatokkal rendelkezik Robert Fico volt szlovák miniszterelnökkel, akit külföldi útjaira is elkísért. Együtt jártak Líbiában, ahol a líbiai gépek szlovák korszerűsítéséről állapodtak meg, továbbá Moszkvában és Izraelben is, ez utóbbi országgal 2006-ban 8 millió eurós üzletet kötöttek katonai sisakok vásárlásáról a szlovák hadsereg részére. Tavaly egy gyanús repülőgépbeszerzési üzlettel kapcsolatban is felmerült a fegyverkereskedő neve. Mint azt a lapok megírták, a szlovák védelmi tárca 80 millió euróért vásárolt két darab szállítógépet az olasz Aleniától. Az üzlet érdekessége, hogy a cég egyedül indult a "tenderen", miután két versenytársát, az amerikai Lockheed Martint és a spanyol CASA repülőgépgyártót formai okokra hivatkozva kizárták a pályázat kezdeti szakaszában. A szálak összefutnak: Vyboh korábban az Alenia képviselője volt, csak pár éve dolgozik független lobbistaként. Számtalan cége van, fegyverüzleteit elsősorban a Willing cégcsoporton keresztül bonyolítja.
2007-ben nagy botrányt kavart az akkori gazdasági miniszter, Lubomir Jahnátek azon nyilatkozata, mely szerint a fegyverbeszerzéseknél az állami fegyvergyártó cégeknek is "korrupciós pénzeket" kell alkalmazniuk, hogy versenyezni tudjanak a magánszektor vállalataival. Alig burkolt célzásokat tett arra, hogy ebben a szektorban kizárólag vesztegetéssel lehet elnyerni tendereket, és "nem engedhetjük meg magunknak, hogy szemet hunyjunk efelett". A miniszter szavait nagy botrány követte, akinek magyarázkodnia kellett a kijelentései miatt. Nem csak belpolitikai okokból, ugyanis Szlovákia is aláírta az OECD anti-korrupciós egyezményét, amelyben az ország vállalta, hogy nemzetközi szinten is fellép a kenőpénzek ellen. Ficóék prioritásként kezelték a hadiipart, és arra törekedtek, hogy visszaszerezzék elvesztett piacaik egy részét. 1988-ban még 19.3 milliárd csehszlovák korona értékben exportáltak fegyvereket, ez 2005-ben mindössze 1,85 milliárd szlovák koronát tett ki.
Nem titok, hogy Vyboh a volt kormánypárt, a Smer támogatója, és azon belül jó kapcsolatokkal rendelkezik Ficóval. Azt nem tudni, mennyivel támogatta a pártot, de az elnyert üzletek fényében valószínűleg jelentős támogatást tudott nyújtani a Smernek. Arra nem sikerült bizonyítékot találni, hogy Vyboh valóban korrupciós pénzekből finanszírozta volna a pártot, azonban a gazdasági miniszter három évvel ezelőtti elszólása, illetve a most kirobbant cseh botrány fényében világos, hogy a fegyverkereskedelemben komoly vesztegetési pénzek mozognak. A szlovák újságok jó irányban tapogatóztak, amikor a befolyásos háttérembert sejtették sok gyanús ügylet mögött. Nem véletlen, hogy a most lemondatott Kopriva is Vybohhal akart üzletelni, és kijátszani az uniós versenyjogi szabályokat. A szakértelemre és a rutinra szükség van a pályázatokon, amit Fico házi mecénása tudott volna biztosítani.
Nem aggódik azonban az osztrák kormány, ha egy erőmű nem a saját országára jelent szennyezési fenyegetést. A jelek szerint osztrák oldalon megépülhet a heiligenkreuzi (rábakeresztúri) óriás szemétégető, ami közvetlenül a magyar határ szélén, és mindössze 1,5 kilométerre fekszik Szentgotthárd városától. Ausztria a helyben keletkező hulladék megsemmisítésének szükségességével érvel. 
A mostani jutalmazás különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az eset után a kötelességét teljesítő rendőrnőt előbb maga Slota küldte el melegebb éghajlatra a maga útszéli stílusában, majd szolgálati elöljárói fenyítették meg és büntették fizetéscsökkentéssel. Igaz, büntetését mondvacsináltnak ható formai okkal indokolták, jelesül, hogy jelentését másnak is megmutatta. Nováková ugyanis, az igazságtalanságon felháborodva vélhetően a sajtóhoz fordult. A lényeg mégis az, hogy a hatósági közeg jogszerű és szabályos eljárása az egyik rendszerben büntetést, a másikban jutalmat érdemelt. Így működne ez egy jogállamban? Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes? Vajon hány esetben jártak el hasonló módon Fico miniszterelnök vagy Kalinák belügyminiszter utasítására, avagy csak a hatalom gyakorlói törvényen felüliségének "íratlan szabálya" alapján!? Vajon hányan érezhették magukat jogfosztottnak és megalázottnak az előző kormányzat regnálása idején?
Történt pedig, hogy Igor Matovic, a SaS képviselője egy pozsonyi hetilap hasábjain megjelent cikkében, parlamenti hozzászólását megismételve szólította fel Anna Belousovovát a nyakában hordott kereszt levételére, mivel - megítélése szerint - az ékszer viselőjének politikai magatartása méltatlan egy keresztényhez. Belousovová, a cikket lobogtatva kérdőre vonta képviselőtársát, aki büszkén vállalta szerzőségét. Ez lett a veszte! A Szlovák Nemzeti Párt amazon természetű vezéralakja erre nevelő célzatú pofont kevert le Matovicnak! Meglepő, az inzultus magyarázatául nem a cikk tartalmát, hanem azt hozta fel, hogy a cikkíró mind közönségesen Anicskának titulálta őt írásában. Hát hogy is jön ahhoz egy zöldfülű képviselő, hogy a tegező viszony hiányában olyan becenévvel illesse, amelyet alkalmasint minden második falusi kecskére is ráragaszthatnak?! Sértettünk becsületére legyen mondva, némán tűrte a pofont, esetleg, jó kiállású férfi lévén azt gondolhatta, hogy tetszik a képviselőnőnek, aki így kerített alkalmat, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljenek. A férfiszolidaritás szép példáját láthattuk azonban Matovic képviselőtársa Juraj Droba megnyilvánulásában, aki nem hagyta megtorlatlanul az arcpirító inzultust! Ám nem az ököljog durva és közönséges módszerét használta a revanshoz, hanem verbális elégtételt vett és a tett méltó megörökítéseként átkeresztelte Belousovovát Anicska Dlanyovára. Az új nevet, jelentését tekintve az altesti tájszólás szótár szexuális zsargon fejezetében kereshetnénk sikerrel. Könnyítésül, Anyicska Dlanyova = Maszturbáló Anyicska.
A parlamenti választásokon az 5 százalékos választási küszöböt éppen hogy átlépő Szlovák Nemzeti Párt elnökét még az ág is húzza. Fico sikertelen kormányalakítási kísérletét követően Slota már nem a kormány erős bástyái közül lövöldözheti magyarellenes nyilait és eregetheti nemzetféltő dörgedelmeit, hanem csak "mezítlábas" képviselőként tépheti a száját, ha valaki még meghallgatja.
A szlovákiai kormányalakítással kapcsolatos történések közül ezért látszik kiemelkedően fontosnak egy látszólag aprócska, ám szellemiségét tekintve annál jelentősebb nyilatkozat, amelyet a szlovák Polgári Konzervatív Párt (OKS) parlamentbe került képviselői tettek: Számukra a legfontosabb elintéznivalók közé tartozik, hogy Szlovákia végre igazságot szolgáltasson Malina Hedvignek.* A 2006-ban magyar nemzetisége miatt megvert diáklány mellett - ellentétben Fico kormányfő és Kalinák belügyminiszter állításával, akik hazugság vádjával bűnelkövetőt kreáltak az áldozatból - már korábban is szót emeltek szlovák politikusok. Elég csak Martin Butora nagykövet, vagy Vladimir Palko volt belügyminiszter nevét említeni.
Peter Zajac, Ondrej Dostál, Frantisek Sebej és Peter Osusky nyílt kiállása Malina Hedvig mellett olyan igazi, komoly civil kurázsival is rendelkező demokraták döntése, akiket nem rettent vissza az eddigi kormánykurzus saját hazugságait védő ellensodra. Hiába nevezi őket talibánnak és szélsőjobboldalinak Fico úr, elszántságuk reménykeltő, és arra érdemes, hogy a jó érzésű emberek rokonszenve kísérje elhatározásuk sikerét. A pillanatnyi politikai érdek mentén végrehajtott manipuláció és az ennek érdekében kimondott hazugságok nem élvezhetnek elsőbbséget az igazsággal szemben. A ha
zugság és a manipuláció konkrét, nevesíthető politikusokhoz kötődik, azokat terheli, tőlük kell számonkérni és rájuk üt vissza. A Malina Hedvig ügyében szorgalmazott részrehajlás nélküli vizsgálat fényt deríthetne arra, hogy Robert Fico miniszterelnök és Robert Kalinák belügyminiszter, hivatali hatalmukkal visszaélve nyomást gyakoroltak az ügyészségre, hogy saját forgatókönyvük szerint tálalják a történteket. Aki nem fogadta el állításaik igazát, azt szlovákellenesnek és hazafiatlannak bélyegezték, az ügyet magyarellenes feszültség gerjesztésére használták fel. Így sikerült elérni, hogy az áldozatból a szlovák nemzet ellenségének szimbóluma lett, kinek arcképére a kommandósok céltáblaként lőttek gyakorlataik során.
Éjjel a károsultak körében elterjedt az a rémhír, hogy további vízszint-emelkedés várható, amelynek oka, hogy a szlovákok Magyarországra engedik a víztározóik vizét, ezzel is súlyosbítva az elöntött települések helyzetét.
A feszültségek gerjesztése kizárólag a szlovák fél részéről történik, olyan emblematikus intézkedések révén, mint például a sokat kritizált nyelvtörvény. De előbb-utóbb a most el nem fogadott hazafiassági törvényt is át fogják erőltetni. Fico felteheti magának a kérdést, megérte-e belpolitikai céljainak alárendelni a külpolitikáját? Szavazatszerzési okokból a magyarokkal riogatta a szlovákokat, aminek következménye, hogy szerinte áprilistól Szlovákiának „keményen kell reagálnia” a magyar belpolitikai változásokra. Felteheti magának azt a kérdést is, nem volt-e egyszerűbb együttműködni a magyar szocialistákkal? Akikkel egyébként az Európai Parlamentben egy frakcióban ülnek a PES-ben, az Európai Szocialisták Pártjában.
Minderre azonnal félremagyarázó nyilatkozattal reagált Robert Fico, még ha az ügyhöz Szlovákia fél mondatban történt megemlítésén kívül nincs köze. A szlovák kormányfő rögtön az országa elleni durva támadást vélt felfedezni a magyar államfő mondataiban, kiragadva azt a részletet, mely szerint a kisebbségeknek idegen nyelvként kellene tanulniuk az államnyelvet. Fico szerint a cél a szlovákiai magyarok eltávolítása az államtól. Ezután a szélsőjobboldali SNS által delegált oktatási miniszter, Ján Mikolaj szállt rá az iskolákra, nyilvánvalóan a magyar iskoláknak szánva azt a kijelentését, hogy ellenőrizni fogják az ottani diákok szlováktudását. A magyar állami vezetők részéről eddig semmilyen nyilatkozatot nem tudtak kiprovokálni a szlovák politikusok, amit az ügy további napirenden tartásával próbálnak elérni. Fico a szlovák államfőt ismételten Sólyom László kijelentését elítélő nyilatkozat megtételére szólította fel, koalíciós partnere Ján Slota pedig a színjáték folytatásaként a szlovák külügyminisztert hibáztatja, hogy a budapesti szlovák nagykövetet miért nem rendelték már haza.
A tavalyi év a magyar külpolitika számára kétségtelenül a Szlovákiával kapcsolatos feszültségekről szólt. Egyrészt a szlovákok augusztusban az EU történetében példátlan módon nem engedték be az országba látogatásra érkező Sólyom László magyar államfőt. Másrészt a kétséges célú államnyelvtörvénnyel a kisebbségi nyelvhasználat ellen indítottak támadást. A szeptember 1-én hatályba lépett törvény, amelynek végrehajtását idén január 1-ig felfüggesztették, akár 5000 Eurós büntetést helyez kilátásba a törvény megsértői számára. A 9 oldalas törvényhez egy 26 oldalas végrehajtási útmutatót is mellékeltek, ami a jogszabály gyenge minőségét mutatja.
Olvasom a szlovákiai magyar sajtó cikkeiben, hogy Robert Fico miniszterelnök választási kampányának fontos része lesz a „magyar kártya” megjátszása. Ezt nem csupán magyar nemzetiségű cikkírók, hozzászólók és vélemény-nyilvánítók állítják, hanem maga Mikulás Dzurinda volt szlovák miniszterelnök is, aki a szlovákiai magyarokkal koalícióban nyolc évig sikeresen vezette az országot. Vajon mennyire lehet hosszú távon sikeres egy olyan stratégia, amelyet „kártyások” vezetnek? A teljesség igénye nélkül idéznék néhány (horrible dictu!) a magyar nyelvben (is) használt szólást, kifejezést, amelyek rossz színben tüntetik fel az „ördög bibliája” forgatóit: keveri a kártyát, cinkelt lapokkal játszik, hazárdjátékos, mindent egy lapra tesz fel, blöfföl, hamiskártyás, stb… Igaz, a blöff szerves része egy pókerpartinak, de azt a játékot nem is magyar kártyával játsszák. Ha azonban a harminckét lapos magyar kártyára gondolok, Fico kapcsán nem a Tell Vilmos figuráját ábrázoló lap, hanem az azzal értékben egyenlő tök színű figura jut eszembe.
Hétfőn a Vajdaság parlamentje ünnepélyesen kihirdette a tartomány új alaptörvényét. Az erről szóló határozatra a testület 86 tagja szavazott, a radikálisok nem vettek részt az ülésen. A tartomány a törvény értelmében önálló külképviseletet nyithat, használhat latin betűs kiírásokat, illetve saját zászlaja és címere is lehet. A pénzt azonban továbbra is Belgrád osztja, így kimaradt az alaptörvényből a saját vagyonról és a pénzbevételekről szóló rendelkezés.