Külhon

Olvasom a szlovákiai magyar sajtó cikkeiben, hogy Robert Fico miniszterelnök választási kampányának fontos része lesz a „magyar kártya” megjátszása. Ezt nem csupán magyar nemzetiségű cikkírók, hozzászólók és vélemény-nyilvánítók állítják, hanem maga Mikulás Dzurinda volt szlovák miniszterelnök is, aki a szlovákiai magyarokkal koalícióban nyolc évig sikeresen vezette az országot. Vajon mennyire lehet hosszú távon sikeres egy olyan stratégia, amelyet „kártyások” vezetnek? A teljesség igénye nélkül idéznék néhány (horrible dictu!) a magyar nyelvben (is) használt szólást, kifejezést, amelyek rossz színben tüntetik fel az „ördög bibliája” forgatóit: keveri a kártyát, cinkelt lapokkal játszik, hazárdjátékos, mindent egy lapra tesz fel, blöfföl, hamiskártyás, stb… Igaz, a blöff szerves része egy pókerpartinak, de azt a játékot nem is magyar kártyával játsszák. Ha azonban a harminckét lapos magyar kártyára gondolok, Fico kapcsán nem a Tell Vilmos figuráját ábrázoló lap, hanem az azzal értékben egyenlő tök színű figura jut eszembe.