Külhon

Jobb helyeken - ha mára már egyáltalán lehet ilyenről beszélni - az egyszerű, dolgozó nép augusztusban megérdemelt pihenését tölti, a politikum pedig Karácsonyhoz hasonlóan, - tőle meglepő módon, - kissé visszavesz vehemenciájából, és így kevésbé borzolja a köz idegeit. Jobb helyeken.
A mi kis közép-európai valóságunkban azonban már szinte bevett fordulat az ország vezető rétegének azon törekvése, hogy a hirtelen munkába állás stresszétől úgy kívánja megkímélni népét, hogy "nem megy szabadságra", avagy jól átgondolt nyilatkozataival fenntartja azt az ellenséges politikai közhangulatot, amely legitimálja önnön, ellenségkép-keresésén nyugvó pozícióját.

Ennek ékes példáját látjuk a szlovák államfő gróf Esterházy Jánossal kapcsolatos kijelentéseiben. Saját magamon éreztem a hír olvasása és az arra adott reakciók közben, hogy pillanatok alatt elszállt a nyári pihenés érzése, és felháborított, lehangolt, hogy ugyanott tartunk, ugyanolyan olcsó, fél információkkal, megvezetett híreknél, ami semmi mást, csak a szükséges adrenalin szint elérését hivatott szolgálni.

Szolgálni... Ivan Gasparovic államfő mennyiben szolgálja a népét azzal, hogy olyan ügyben tesz kijelentést, amihez szimplán nem ért, mert fáradtságot nem vesz, hogy fenntartsa egy europer politikus látszatát, aki legalább felszínesen tájékozódik? Sokan, sok mindent írtak Esterházyról, mindenki eldöntheti, hogy melyik irányt követi.

Egy objektív vélemény, melyet érdemes megfontolni, Szarka László tollából megszületett, illetve megtudhattuk, hogy hatalom és érdek hajhászós felszín alatt, vannak, akik tényleg tenni szeretnének a kölcsön megértésért, ezért vegyes nemzetiségű kutató csoportok dolgoznak, elmélkednek, és osztják meg tudásukat azzal a szűk réteggel, akiket őszintén, a tények érdekelnek.

És persze találni mást is az egyéni blogolók széles palettáján. Megtalálni Gasparovic "echo"-ját, ahogy visszhangozza a demagóg hazugságot. Legyen neki, csak saját tájékozatlanságát bizonyítja fröcsögésével.

Ezért érdemes csak tiszta, a kort ténylegesen értő forrásból táplálkozni, egyébként úgy elszáll az adrenalin, hogy visszafordíthatatlan vércukorbetegség lesz belőle. Megéri? Természetesen nem. Akkor ne borzoljuk feleslegesen egymás idegeit...

A Kárpátmedencének és a benne élő magyarságnak számos múltidéző kegyhelye van. Ilyen a kolozsvári Házsongárdi temető, amely nemcsak a város, hanem Erdély több évszázados tudományos, társadalmi, valamint művészettörténeti életének és hagyományainak tükre, őrzője. A temető több évszázada létezik, neves erdélyi írók, művészek, pedagógusok, nyelvészek, filozófusok, papok, tudósok, püspökök, természettudósok és közéleti személyiségek nyughelye. A tiszta levegő, a nagy csend, békés nyugalmat áraszt, amelyet az utóbbi időben növekvő mértékben előforduló sírgyalázások zavarnak meg.  Januárban három 19. századi műemléket romboltak le, legújabban pedig Nagy Gyula református püspök síremlékének meggyalázására került sor, amit a vandáloknak vélhetőleg fáradt olajjal sikerült elcsúfítanuk. 

Egyesek arra gyanakszanak, hogy valakik a történelmi sírok rovására szeretnének maguknak örök nyughelyet, mások szerint egyértelműen magyar ellenes, nacionalista megnyilvánulások állnak a kegyeletsértő bűncselekmények hátterében. Az elkövetők kézre kerítése nélkül nehezen megállapítható melyik álláspont fedi a valóságot, az azonban egyértelműen kimondható, a felelősség a román hatóságokat terheli. Alkalmatlanok a sírgyalázásokat megelőző biztonsági intézkedések foganatosítására, a bűncselekményeket elkövetők felderítésére. Románia nemzetközi megítélését, tekintélyét a házsongárdi temetőben történt sírgyalázások súlyosan rombolják. A román hatóságoknak valami eredményt fel kellene már mutatni. Ennek hiányában a hatóságok tehetetlensége okozta szégyenfolt ahelyett, hogy eltűnne, újabbakkal fog bővülni, ami további tekintélyvesztéssel, presztízsveszteséggel és végül, de nem utolsó sorban a nacionalista indulatok kiéleződésével fog járni. Ez pedig Romániának nem lehet érdeke.              

A politikai pártoknak legyen az jobboldali, liberális, vagy akár nemzeti, elemi érdeke olyan politikai tevékenység folytatása, ami a szavazóbázisuk megtartását teszi lehetővé. Ez különösen fontos egy olyan kisebbségek szavazataiért versengő párt számára, mint a Bugár Béla vezette Most-Híd. Nem is lenne probléma a párt törekvéseivel, hiszen a kormányprogramban foglalt egyik fő célkitűzése volt egy olyan kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadtatása, amely ellensúlyozni képes a Robert Fico kormányzati időszakban módosított, és a nemzetközi szervezetek által is jogosan bírált államnyelvtörvényt. Emlékeztetőül:a módosított szlovák államnyelvtörvény a szlovák nyelv védelmét hivatott szolgálni, valójában azonban a felvidéki magyar kisebbség anyanyelvének korlátozásával a magyarok asszimilációjának felgyorsítását célozta. A Velencei Bizottság megállapította, hogy a törvény ellenkezik a nemzetközi jogi elvekkel  és normákkal. Ajánlása értelmében jogi egyensúlyt kell teremteni a kisebbségi jogok gyakorlása és az államnyelv védelme között. A szlovák parlament a belpolitikai átrendeződést követően azonban mégsem volt képes az ajánlásokat elfogadni, az államnyelvtörvény kisebbségi jogokat sértő rendelkezéseit a kisebbségi nyelvtörvény módosításával maradéktalanul ellensúlyozni.

A Most Híd kisebbségi nyelvhasználati törvény eredeti tervezetének pozitív irányultsága elvitathatatlan, azonban a szlovák koalíciós partnerekkel történő kompromisszum keresésben a párt olyan engedményeket tett, amelyeket a kivívott jogosultságok nem képesek ellensúlyozni. A pártnak sikerült elfogadtatni, hogy a kétnyelvű dokumentációk köre bővül, azonban ezért az engedményért rendkívül nagy árat fizetett. A törvény a kisebbségi nyelv szóbeli használatát a korábbiakhoz képest tovább szűkítette. 

A 15%-os nyelvhasználati küszöb 2021 utáni alkalmazása csak egy látszat engedmény, a 20%-os küszöbb továbbra is fennmaradt. Mint ahogyan mondani szokták, addig még sok víz lefolyik a Dunán, vagyis semmi biztosíték nincs arra, hogy a törvény ezen rendelkezése nem kerül módosításra még mielött az érvénybe léphetne. 

A korábbi kisebbségi nyelvtörvény a szlovák hatóságokat kötelezte, ott, ahol a magyar kisebbség száma elérte a 20%-ot a hivatalalokban tudó alkalmazottakat kellett foglalkoztatni azért, hogy a hivatali érintkezés során az anyanyelvüket használhassák. Ehhez képest a módosított törvény már csak arra kötelezi a hivatalokat, hogy tolmácsot biztosítsanak, ráadásul a hivatalok vezetése számára lehetővé teszi, ők maguk határozzák meg,  mely időpontokban intézhetik az ügyeiket a kisebbségek. Ez egy újabb visszalépés, mivel a kisebbségek jelentős része egyébként is tud szlovákul, ezért a könnyebb megoldást választja, nem igényel tolmácsot, hanem szlovákul intézi az ügyeit. A behatárolt magyar nyelvű ügyfélfogadás a magyar ügyfeleket pedig egyébként is számos esetben arra fogja ösztökélni, hogy a számára időpontban megfelelőbb szlovák nyelvű ügyintézést vegye igénybe. Számos szlovák politikus által gerjesztett magyarellenes hangulat a magyar ügyfelekben jogosan azt a percepciót kelti, hogy a hivatalos eljárás során a magyar nyelv használata akár még a kárára is lehet, ami szintén visszatartó erő a magyar nyelv használatában. A törvény ezen túl több helyen enyhíti a nyelvhasználati küszöböt és a jelenlévők mindegyikének beleegyezését írja elő. 

Ezek az új rendelkezések kiszorítják a magyar nyelv használatát a hivatalos ügyintézés során. Összhangban vannak a szlovák többségi nemzet azon igyekezetével, hogy a magyar nyelvet konyhanyelvé degradálja.  A Most-Híd által előrelépésnek értékelt kisebbségi nyelvhasználati törvény valójában az asszimiláció felgyorsításának kedvez. A párt jelentős számú magyar szavazói ma még magyarként és abban a téves hitben, hogy szavazatukkal a szlovák-magyar megbékélést szolgálják, a Most-Hídra adták voksukat. A most megszavazott és sokkal inkább rövidtávú politikai érdekekből, mintsem maggyőződésből támogatott és sikerként elkönyvelt nyelvhasználati törvény egy öngyilkos akció. amit a párt a nyelvével együtt fokozatosan a magyarságát is elvesztő és asszimilálódó magyar kisebbség szavazatainak elvesztésében fog megtapasztalni.

Robert Fico ex szlovák kormányfő és Robert Kalinák ex belügyminiszter becsülete, szavahihetősége kérdőjeleződne meg, amennyiben a Nyitrán magyar nemzetisége miatt immáron közel 5 éve megtámadott és véresre vert egykori diáklány, Malina Hedvig ügyében bebizonyosodna az igazság. Ezért hát a nagy igyekezet, hogy tapodtat sem hajlandóak engedni a korábbi évek során hangoztatott álláspontjukon. Legújabban, éppen a tegnapi nap folyamán Kalinák volt az, aki a Sme újságíróinak a kérdéseire kijelentette, nem kíván bocsánatot kérni Malina Hedvigtől és jóllehet még az ügyészségi vizsgálat nem zárult le, a ma már kétgyermekes anyát ismét megbélyegezte. 

Úgy tűnik, Dobroslav Trnka ex főügyész, jelenleg főügyész helyettes vizsgálat elhúzódásában kifejtett cinkos tevékenysége sem volt elegendő ahhoz, hogy a Hedvig sérelmére elkövetett bűncselekmény a feledés homályába merüljön és ismét a média figyelmébe került az elvarratlan ügy. A kis örömbe azonban üröm is vegyül. Az elnyújtott procedúra során felmerült dokumentumok, a Hedvig igaza mellett megszólaló szakértők, politikusok és emberjogi szervezetek sem voltak képesek Kalinákot meggyőzni az álláspontjának tarthatatlanságáról, mi több a közvéleményt manipuláló, a bűncselekmény áldozatának önérzetét, emberi becsületét sértő újabb nyilatkozatra ragadtatta el magát. Malina Hedviget betegesen hazudozó személynek titulálta. 

Elvárható lenne, hogy a magyarság idegeit borzoló, igazságtalanságok sorozatát tartalmazó ügyben legalább a nőt vagy a gyermekeit tisztességben nevelő anyát megillető minimális tisztelet tükröződjön Kalinák megszólalásában. Mondhatta volna, még ha tudjuk, hogy nem is igaz, Malina Hedvig nem a történteknek megfelelően tájékoztatta a rendőrséget vagy állítása nem felel meg a valóságnak és lehetne még egy jó pár szalonképesebb variációt felsorolni. Ő azonban erre nem kívánt figyelmet fordítani. Nem tudta megtagadni önmagát, durva, sértő nyilatkozata árulkodóvá vált. Árulkodik egy jellemről, ahogyan a kisemberhez, az áldozathoz viszonyul, a nőhöz, az anyához és még arról is mennyit jelent számára a becsület, amennyiben csak egy magyarról van szó.     

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Ön 2011. 05. 12-én a szlovák TA3 hírtelevízió esti műsorában, közvetlenül a Martonyi János magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalásait követően adott interjújában az alábbi szlovák álláspontot erősítette meg: 

• A magyar állampolgársági törvény - amely nemzetiségi alapon is megadja a magyar állampolgárságot -  a nemzetközi jognak és szabályoknak ellentmondó.
• Szlovákia Magyarországgal megkötendő államközi szerződésben kívánja szabályozni, hogy "Budapest" kiknek, és milyen feltételekkel adjon magyar állampolgárságot.
• Kifogásolja az új magyar alkotmány d. fejezet 23. cikkét, amely kimondja, nem szükséges tartós lakhelyhez kötni a választójogot. Álláspontja szerint ezt a jogosultságot csak az állandó lakhellyel rendelkező állampolgároknak szabadna megadni. 

 

• Amennyiben a magyar választójogi törvény aktív vagy passzív választójogot ad állandó lakhellyel nem rendelkező állampolgároknak az Szlovákia szuverenitását veszélyezteti.    

Mindeközben nem tart attól, hogy sok szlovákiai magyar folyamodna magyar állampolgárságért.

Az interjúban elhangzottak több kérdést is ébresztettek. Tisztelettel kérjük Külügyminiszter Urat ezek megválaszolására. 

1. Megfelel-e a valóságnak, hogy Szlovákia 1997 és 2005 között állampolgárságot adományozott állandó lakhellyel Szlovákia területén nem rendelkező állampolgároknak?
2. Szlovákia hány országgal kötött kétoldalú szerződést, amely a törvény alapján ma már szlovák állampolgársággal is rendelkező személyek jogait és kötelezettségeit szabályozza?
3. Amennyiben nem minden érintett országgal kötött kétoldalú szerződést az tekinthető-e úgy, hogy Szlovákia az állampolgársági törvénnyel más országok szuverenitását megsértette?
4. Volt-e olyan ország, amely a szlovák törvényben szuverenitásának veszélyeztetését látta?
5. A szlovák törvény értelmében megadott állampolgárság véleménye szerint ellentmond-e a nemzetközi jognak és szabályoknak?
6. Azok a szlovák állampolgárok, akik állandó lakhellyel nem rendelkeztek Szlovákia területén, és ma sem rendelkeznek, azonban a törvény értelmében megkapták a szlovák állampolgárságot valóban jogosultak szavazni?
7. Tudomása van-e arról, hogy számos ország van, amely a területén állandó lakhellyel nem rendelkező személyek számára szintén állampolgárságot ad, szavazati jogot biztosít? 
8. Szlovákia ezen országok esetében az állampolgárság megadását elfogadhatónak tartja vagy pedig sem?
9. Megalapozottnak tarja-e a szlovák aggodalmakat Szlovákia szuverenitásának korlátozását illetően, annak ellenére, hogy "nem sok  szlovákiai magyar" fog magyar állampolgárságért folyamodni.
10. Végül, de nem utolsó sorban, a kettős mérce alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban Szlovákia visszautasítja vagy pedig elfogadhatónak tartja? 

 

                  2011. 05. 16.                                                              Üdvözlettel

                                                                                                               Kiskovács        

Dobroslav Trnka főügyészi újraválasztása a szlovák jogállamiság kudarca lenne

Malina Hedvig, a magyar nemzetisége miatt 2006 augusztusában Nyitrán brutálisan bántalmazott diáklány ügyében elmozdulás várható, a politiai érdekek motiválta hazudozások és manipuláció ugyanakkor továbbra is akadályozzák, hogy a megalázott, ma már kétgyermekes családanyának a törvény igazságot szolgáltasson. A háttérben olyan politikusok állnak, mint Robert Fico előző kormányfő, jelenleg a Smer legnagyobb ellenzéki párt elnöke és párttársa, a korábbi belügyminiszter, Robert Kalinák. 

A fiatal, demokratikus szlovák jogállam rövid történelmén foltot ejtő ügyben szorosan kapcsolódik hozzájuk az ex-főállamügyész, Dobroslav Trnka.

Nem véletlen, hogy éppen az ő személyének újraválasztása során ütköztek meg a szlovák kormányzó és ellenzéki pártok. Igaz, nem Malina Hedvig ügyének kezelése indukálta a nézetkülönbségeket. Trnkának politikai pártoktól függetlenül kellett volna végeznie ügyészi munkáját, azonban e helyett - a bűnüldözés egyik csúcshivatalnokaként - a Smer, valamint a Ján Slota vezette SNS mellett kötelezte el magát és több korrupciós ügy szőnyeg alá söprésében is közreműködött. 

Az új főügyész megválasztásának fontosságát mutatja, hogy a korrupció visszaszorítása melletti elkötelezettségét hangoztató Iveta Radicová kormányfő lemondással fenyegetőzött, amennyiben Trnka-t újraválasztják. 

A szlovák képviselőházban négyszeri próbálkozásra sem sikerült új főügyészt választani. Mivel a határozott időtartamra szóló megbízatás lejárt, az új vezető megválasztásáig Ladislav Tichy, Trnka helyettese foglalhatta el a posztot. Tichy és Trnka beállítottsága között nincs érdemi különbség. Tichy főnökét annak megbízatása lejártát követően helyettesévé nevezte ki. Az azóta eltelt rövid időszakban hozott ügyészi döntések politikai szempontból megfelelnek az SNS és a Smer elvárásinak, folytatódik az e pártokat érintő korrupciós ügyek eltusolása. 

A főügyész megválasztása körüli huzavonában a kormányzó pártok - elkerülendő a korábbiakban történt átszavazások megismétlődését - valójában hiába döntöttek úgy, hogy a főügyészt a képviselőház nyílt szavazással válassza meg. Az alkotmánybíróság határozata Trnka-nak kedvezett. A május 17-i főügyész választáson ismét a titkosan leadott szavazatok alapján döntenek arról, hogy Dobroslav Trnka vagy a kormánykoalíció jelöltje, Jozef Centés töltse be a főügyészi posztot. 

Itt jön a képbe ismét Malina Hedvig ügye

Az ügyészség a Fico-Kalinák-Trnka trió elvárásait teljesítő Peter Labas-t, a pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karának dékánját két és fél évvel ezelőtt bízta meg Malina sérüléseinek orvosszakértői elemzésével. Rosszat sejtet, hogy a már egyszer visszadobott, inkább koholmány, mint szakértői vélemény éppen a főügyész váltás elött készült el. Trnka az ellenzéki pártok támogatásáért cserébe még valami húzósat fog felmutatni. A Malina Hedvig ügy elővétele valójában már önmagában is emlékezteti a főügyész választásra jogosult szlovák képviselőket korábbi "érdemeire". Az akkori szlovák kormány érdekei megköveteltét tőle, hogy a bűnüldözés helyett a bűnelkövetőknek falazzon. Ő igaz szlovák hazafiként ennek eleget tett, újraválasztása esetén rá továbbra is számíthatnak. 

Ügyes lépés. Szavazatokat nem csak az ellenzéki padsorokból szerezhet A kormányzópárti képviselők között is nem egy olyan akad, aki nem tartja kívánatosnak az igazság feltárását ebben a szlovák-magyar kapcsolatokat terhelő ügyben. 

Daniel Lipsic szlovák belügyminiszter korrupciót és zsarolást vélt a korábbi átszavazások hátterében. Kemény, a politika és a bűnözés összefonódásáról tanuskodó vádak ezek. Összecseng ezzel Iveta Radicová kormányfő álláspontja is. Nem látja biztosítottnak az igazságszolgáltatás megfelelő működését Trnka újraválasztása esetén. 

Trnka egy brutális, szóbeli és tettleges agresszió áldozatául esett fiatal diáklányból minden lelkiismeret furdalás nélkül egy bűnelkövetőt próbál fabrikálni. Ezzel megmutatja - szlováknak és magyarnak egyaránt  - mit jelent számára a bűn "üldözése", az igazság "képviselete". 

Lipsic, Radicová valamint a mögöttük álló szlovák kormányzó pártok elszánták magukat Trnka menesztésére. Meglehet, még május 17-én sem derül ki, hogy a kormányzó pártok vagy pedig az ellenzék kerekedik felül a főügyész választáson. Sikertelen választás esetén a küzdelem tovább folytatódik, újabb, immár nyílt szavazásra kerülhet sor. Egy dolog azonban bizonyos. A bűnüldözést és igazságszolgáltatást mélypontra juttató Dobroslav Trnka esetleges újraválasztása már nem csak a magyaroknak, hanem a szlovákok jelentős része számára is a jogállamiság kudarcát jelentené.     

Anna Belousovová az Szlovák Nemzeti Párt /SNS/ alelnöke, akit Ján Slota politikáját kritizáló magatartása miatt kizártak a pártból tegnap még a Topky.sk és a Pluska.sk szlovák online újságoknak nem volt hajlandó megerősíteni az új párt alapítására vonatkozó információkat, azonban a TV3-nak adott intejúban már felfedte terveit.

Az újságoknak kiszivárogtatott információkból és az általa elmondottakból kiderül, annak ellenére, hogy korábban azt nyilatkozta, csak nemzeti pártban hajlandó politizálni, egy konzervatív párt létrehozását tervezi. Az elhatározás régóta érlelődött benne, míg végül megérett. Belousovová és Rudolf Pucík, aki jelenleg még SNS képviselő, a májusi parlamenti ülésen fogják hivatalosan bejelenteni, hogy elhagyják a párt parlamenti frakcióját. Csatlakozik hozzájuk Jozef Duracka az SNS volt parlamenti képviselője és nagyszombati kerületi vezetője, aki még februárban kilépett a pártból. Duracka, akinek a személyét a nagyszombatiak összefüggésbe hozták egy BMW felgyújtásával 33 ezer euróval kíván hozzájárulni az új párt megalakításához:

http://ujszo.com/online/regio/2009/08/11/duracka-es-az-autogyujtogatas  

Belousovováék májustól gyűjteni fogják azt a tízezer aláírást, ami szükséges a pártalapításhoz. 

1991-ben az SNS-t Ján Slota és Anna Belousovová egyszer már ketté szakította, melynek az lett az eredménye, hogy mindkét párt hosszú éveken keresztül kiszorult a parlamentből. Újraegyesülésük eredményeként a Slota vezette SNS 2006-ban 13%-os támogatottsággal bejutott a parlamentbe és Robert Fico-nak köszönhetően négy éven keresztül a kormánykoalíció részeként tevékenykedhetett, leginkább a szlovák-magyar kapcsolatok rombolásáért. A 2010-es választásokon azonban az SNS támogatottsága jelentősen visszaesett és alig sikerült elérni az 5 százalékos parlamenbe jutáshoz szükséges küszöböt. A párt hanyatlásáért Belousovová elsősorban Ján Slota pártelnököt és a párt korrupciós ügyeit tette felelőssé. A választásokat követően Slotával szemben elindult a pártelnöki székért folyó küzdelemben, azonban alulmaradt. A párt és Ján Slota bírálata ismét elhidegítette egymástól a két meghatározó nemzeti politikust, ami végül Belousovová kizárásához és a párt erjedéséhez vezetett. 

Belousovová az SNS-en belül Slotával közel azonos támogatottságnak örvendett, így prognosztizálható, hogy nem csak az SNS-ből, hanem a párt szavazói közül is sokan fogják követni. Előrehozott választások esetén, amelyre a jelenlegi kormánykoalíciós pártok fokozatosan fogyó parlamenti többsége következtében jelentős esély mutatkozik, a szlovák képviselőházból a nemzeti politikát nyíltan felvállaló pártok ismételt kiszorulására lehet számítani. 

A Robert Fico vezette Smer baloldali-populista párt egyre erőteljesebb nemzeti politikával a 2010-es választásokon jelentős számban csalogatta el az SNS szavazóit és a párt szétesése további SNS szavazókat ösztönözhet arra, hogy a Smer mögé sorakozzanak fel. A Smer számára eddig is gyümölcsöző nemzeti politika, amelynek a magyarellenesség a jellemzője, a pártot várhatóan még inkább az eddigi politikai irányvonal folytatására fogja ösztönzi. 

A ma már "konzervatív" Belousovová ugyanakkor a párt átfestésével egy olyan nem létező űrt próbál betölteni, amelyet a nemzeti politika képviseletét is gyakran felvállaló KDH már elfoglalt. A konzervatív szavazók megcélzásával Belousovová a KDH szavazóbázisára veszélyt jelent és ez a jövőben  várhatóan akadályozni fogja, hogy a párton belül háttérbe szoruljon a magyar ellenes nemzeti politika.       

Ján Slota és Anna Belousovová újabb harca a szlovák nemzeti politikát hangsúlyosan képviselő SNS végét jelentheti és reménykedni lehetne abban, hogy lassan a szlovák-magyar kapcsolatokban feszültséget gerjesztő politika a múltté lesz. A Smer és a KDH versenyfutása a nemzeti szavazókért azonban várhatóan továbbra is akadályozni fogja a magyar ellenes megnyilatkozások háttérbe szorulását, ami a kezdő és egyben az alapvető feltétele lehetne a szlovák magyar kapcsolatok javulásának. A magyarellenesség felvállalása, a magyar kártya kijátszása a mai Szlovákiában aduvá nőtte ki magát és a közeljövőben várhatóan még mindig lehet majd találni olyan rövid távon gondolkodó, felelőtlen politikusokat, akik abban a nyerő lap lehetőségét látják. Ezek elsősorban a Smer-ben, másodsorban pedig a KDH-ban lesznek megtalálhatóak.                      

Mladen Kuribak szerb rendőrtábornok a Magyar Szónak a szombati napon megjelent interjúban elmondta, Szerbia majd minden területén jelentős rendőrhiány mutatkozik. A rendőrségnél  a nemzeti közösségek részvételi aránya nagyon alacsony, mivel a kilencvenes években a kisebbséghez tartozók elvesztették a bizalmukat a szolgálatban, de a többi állami intézményben is. A szerb rendőrség ezt a bizalmat igyekszik visszaszerezni és el kívánja érni, hogy a rendőri munkában minden nemzeti kisebbség részt vállaljon és a kisebbségek részaránya a rendőrség keretén belül megegyezzen vagy akár túlszárnyalja a lakosságban való részarányát. A magyar, román,  szlovák, bosnyák és - ne láss csodát - albán alkalmazottak megnyerése érdekében a kisebbségek körében a belügyminisztérium népszerűsítő előadásokat tart.  Bujanovacon és Presevoban, ahol a lakosság 90 százaléka albán, sikerült növelni az albán rendőrök számát. 2001-ben a presevoi állomáson mindössze 5 albán dolgozott, ma 156-an vannak, az ottani állomány 62 százalékát képezik és az albán rendőrök számának további növelését tervezik. A pályázatok meghirdetésének megváltoztatása is a kisebbségek rendőri foglalkoztatásának kedvez. Korábban általános pályázat volt, most viszont egy-egy önkormányzat szükségletei szerint hirdetik meg. Ha pl. Zentán hiányzik 30 rendőr, akkor ott hirdetik meg a pályázatot 30 fő felvételére és csak az pályázhat, aki zentai lakos. Mivel Zenta lakosságának túlnyomó többsége magyar, akkor a logika szerint a jelentkezők nagy többsége is magyar lesz. A felvételi mindenki részére egyforma, a nemzeti kisebbségek nem élveznek pozitív diszkriminációt, azonban a jövőben ilyen irányú változást sem tartanak kizártnak.  Kettős állampolgár nem szolgálhat a rendőrségnél, azonban Ivica Dacic belügyminiszter nemrég Budapesten kijelentette, hogy a minisztérium javasolni fogja a törvény ezen szakaszának a megváltoztatását. 

Mit is lehetne a fentiekhez hozzáfűzni? 

Úgy gondolom üdvözlendő, hogy a szerb belügyminisztérium a szerbség számára az oly sok kárt okozó nacionalista politikától távolodva a kisebbségekkel való együttműködés útját választja. Ez a politikai irányvonal az ország és az egész térség megbékélésének és együttműködésének mélyítése irányába hat, és mint ilyen elismerésre méltó. 

Vlaclav Klaus cseh elnök a legutóbbi chillei hivatalos útja során meglovasított egy tollat. Szokványos, hogy az államfőket megajándékozzák, de ez esetben másról van szó. 

A film megnézése alapján ki-ki eldöntheti lopott vagy nem lopott.    

Feszty Dániel az ottawai Carleton University egyetemi docense saját állítása szerint Bugár Béla nagy tisztelőjének számított olyannyira, hogy 2005-ben "Olyan országban élek" című könyvét kérte és kapta meg születésnapjára családjától. A Híd-Most elnöke a csodálattal párosuló tiszteletet hajdanán két nagy tettével vívta ki magának. "Kulcsszerepet játszott annak felismerésében és megvalósításában, hogy a szlovákiai magyarság egységbe kovácsolódjon, ami végül is az MKP 1998-as megalakulásához vezetett, másrészt pedig, mert akkori pragmatikus és következetetes politizálásával hitelt szerzett a felvidéki magyarságnak úgy Szlovákiában, mint külföldön. 

Ez a tisztelet, korlátlan bizalom azonban megtörni látszik. 

A Híd-Most elnöke az elmúlt hétvégén a TA3 televízióban a határon túl élő magyaroknak adandó választójoggal kapcsolatban ugyanis kijelentette, hogy Orbán Viktor a választójog megadásával beavatkozik a szlovák törvényhozási folyamatokba, továbbá a Most-Híd számára a választójog esetleges megadása a magyarok számára "nagy probléma" és "nem kívánatos".

Feszty Dániel felidézi, hogy Szlovákia 2005-ben már megadta azoknak a külföldön élő szlovák állampolgároknak a választójogot, akiknek nincsen állandó lakóhelyük Szlovákiában!

Másik négy Kanadában élő felvidéki társával 2006-ban maga is szavazott és éppen az akkor még az MKP választási listáján induló Bugár Bélát karikázta be.

2005-ben a második Dzurinda kormány,  Iveta Radicovával és a Bugár Béla irányította MKP-val a soraiban vezette be a szavazást lehetővé tevő jogszabályt annak reményében, hogy a nyugatias gondolkodású, külföldön élő szlovákoktól extra szavazatokhoz juthatnak. Az SDKU-DS honlapján Iveta Radicová kormányfő egy videóüzenetben ma is kedvesen invitálja a külföldön élő szlovákokat, hogy éljenek a szavazati jogukkal, szavazzanak a szlovákiai választásákon akkor is, ha nem ott élnek. http://www.sdku-ds.sk/content/parlamente-volby-2010-zo-zahranicia

A külföldön élő szlovákok postai úton szavazhatnak oly módon, hogy a ligetfalui körzeti hivatalban kell 50 nappal a választások elött regisztrálni és oda kell visszaküldeni a szavazócédulákat.

Az előzmények ismeretében Feszty visszásnak tarja, azt hallani a Híd-Most elnökétől - és a szlovák politikai elittől is - hogy "nagy probléma" vagy "nem kívánatos" a választójog esetleges megadása a határon túli magyarságnak.

Vajon az is "nagy probléma" vagy "nem kívánatos" hogy a Szlovákiában élő amerikai állampolgároknak szintén van választójoga az amerikai elnökválasztásákon? - teszi fel a kérdést Feszty Dániel. 

Szerinte a szlovák politikai elit jobbára reflex-szerűen kettős mércével mér, ha a magyarokról van szó. De szlovákiai magyarként nem szeretne hozzászokni ahhoz, hogy véleményformáló felvidéki magyar politikusok is kettős mércét alkalmazzanak: "Ha elhisszük magunkról, hogy nekünk kevesebb jár, mint más nemzetnek, úgy alábbvalóságunkat írjuk alá és asszimilációra össztönözzük nemzetünket."    

film gróf Esterházy Jánosról

Gróf Esterházy János felvidéki politikus a két világháború közötti időszakban a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség kulturális, gazdasági és nyelvi jogait védelmezte. 

Miután 1938-ban a Felvidék déli része visszakerült Magyarországhoz, kérte a magyar kormányt, hogy biztosítsa az ott élő szlovákok jogait. 1939-ben a szlovák parlamentben ő volt a magyar kisebbség egyetlen magyar képviselője. Náciellenes tevékenységet folytatott, melynek során kapcsolatai révén lengyelek, csehek, szlovákok és üldözött zsidók menekülését segítette. Egyedül ő volt az, aki a Tiso vezette Szlovákia parlamentjének képviselői közül nemmel szavazott a zsidóellenes törvényekre és a zsidók Auschwitzba küldésére. Tettével az akkori időkben jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki és politikusi elismertségre tett szert. Képviselői munkája során nemtetszésének adott hangot a nemzetiszocialisták és a kommunisták politikája iránt. És ugyancsak ő volt az egyetlen nemzetközi formátumú politikus, aki a katyni mészárlást - melynek során az oroszok mintegy 22 ezer lengyel katonatisztet, a lengyel értelmiség krémjét legyilkolták - népirtásnak nevezte. 

1944 októberétől 1945 áprilisáig, az oroszok általi letartóztatásáig a nácik elöl bujkált. Kihallgatását és megkínzását követően a katyni mészárlással kapcsolatos kiáltványa miatt Oroszországba került, ahol kényszermunkára ítélték. 1947-ben a Csehszlovák kormány koncepciós vádak alapján halálra ítélte és kiadatását kérte. Az ítéletet később, elsősorban a nemzetközi nyomás következtében életfogytiglani bűntetésre módosították. Gróf Esterházy János a csehszlovák börtönök majd mindegyikét végigjárta a mirovi börtönben 1957-ben bekövetkezett haláláig. A testét elhamvasztották, majd hamvait évekig rejtergették. Származása és politikai hitvallása miatt a kommunista Magyarországon nevét még említeni sem szabadott.

A fasizmus és a kommunizmus által egyaránt üldözött gróf Esterházy rehabilitálását a demokratikus berendezkedésű Szlovákiában egy újabb, de nem új keletű izmus gátolja, amit úgy hívnak, hogy nacionalizmus. A szlovák-magyar közös történelmi múlt megítélésében a szlovákok és magyarok között a mai napig jelentős nézetkülönbségek vannak és sajnálatos módon egy ilyen jelentős politikai személyiség esetében sem sikerül egy közös, objektív megítélés kialakítása. A szlovák történelem tanítás szerint revizionista és antiszemita volt. 

Az tény, hogy a trianoni békediktátum, melynek során az etnikai határokat a magyarok kárára vonták meg igazságtalannak tartotta. Az amerikaiak és az oroszok épp ilyen okok miatt nem ratifikálták a szerződést. Az akkori történelmi időkben az általa képviselt, határok felülvizsgálatát szorgalmazó álláspont éppen úgy természetes volt, mint a szlovák önállósodási törekvések. A nemzetiszocialista trend  térhódításával pedig, amely a Tiso Szlovákiáját is jellemezte, sokan ki meggyőződésből, ki pedig az elvárások látszólagos kielégítése végett antiszemita kijelentéseket is hangoztatott, azonban az antiszemitizmussal is megvádolt gróf Esterházy-t a zsidók védelme érdekében kifejtett tettei igazolják és az alaptalan vádaskodás alól felmentik. 

A tisztesség megköveteli a gróf Esterházy Jánosról kialakult, izmusok által determinált, hamis kép tisztára mosását. Az alábbi "Az üldözöttek védelmében" című filmben személyét jól ismerő emberek szólalnak meg, akik levéltári dokumentumok alapján megszerzett ismeretanyag birtokában, valamint személyes visszaemlékezéseikkel képesek gróf Esterházy János valós emberi és politikusi érdemeinek megismertetésére.    

Egy kis visszatekintés

Az Európai Néppárt, az Európai Unió legnagyobb frakciója szükségtelennek ítéli a magyar kormány elleni támadásokat, különösen azok időzítettségét a magyar uniós elnökség kezdetéhez. Ezt Robert Fitzhenry, a frakció képviselő csoport sajtóirodájának vezetője nyilatkozta még a szerdai Európai Parlamenti vita előtt. Elmondta még, a frakció visszautasította a manipulatív, politikai indíttatású kommentárokat, és lehetségesnek tartja, hogy a megalapozatlan kritika célja a magyar elnökség gyengítése és ezen keresztül az Európai Unió lejáratása. A magyarországi választások után a vesztes baloldaliak és liberálisok által gerjesztett hisztéria ennek tudható be. 

Az elfogult támadásokkal összefüggésben Fitzhenry rámutatott, a média törvény elítélői az EBESZ bírálatára hivetkoznak. Az EBESZ egy évvel ezelőtt bírálta a szlovák média törvényt is, mégsem történt semmi. A szocialisták és liberálisok csendben maradtak, mert a baloldal vezette szlovák kormány hozta meg a diszkriminatív törvényt. 

De ma már nem csak az Európai Néppárt megértő támogatását tudhatja maga mögött a magyar kormány. A szerdai európai parlamenti vita során a Bizottság nevében vizsgálódó Neelie Kroes média biztos is több olyan kijelentést tett, amelyek a média törvényt bírálók vitorlájából kifogják a szelet. A magyar médiatanács  döntéseivel szembeni fellebbezést sokan kritizálták, mondván a fellebbezésnek nincsen autómatikus halasztó hatálya a szankciókra nézve. Ezt valójában a fellebviteli bíróság engedélyezheti, ami elkerülte a bírálók figyelmét.

Tájékoztatta a félreinformált képviselő urakat arról is, hogy a jelenlegi EU szabályozás nem határozza meg a média felügyeleti szerve függetlenségének kritériumait, ezért ezt sem lehet számon kérni a magyar törvényen. Az uniós országok ugyanis korábban elvetették azt a bizottsági javaslatot, hogy a média ügyeket szabályozó hatóságok legyenek függetlenek a tagállamokban. 

A bizottság elemzése arra is fényt derített, a magyar médiatanács elnökének megválasztása nem tér el attól, ami általánosan elfogadott Európában. Az ilyen posztót betöltők hivatali ideje pedig más tagállamokban is 5-9 év, vagyis Szalai Annamária 9 évre szóló kinevezése illeszkedik az európai gyakorlathoz. Kroes végső következtetése, a magyar média törvény az EU Alapvető Jogok Chartájaval összevetve sem ad okot kritikára. 

A számos kérdést szabályozó magyar médiatörvényben Kroes mindössze négy pontban talált kifogásolni valót. A magyar kormány ezekben az esetben két héten belül módosítja a médiatörvényt. 

A szerdai parlamenti vita során a pro és kontra érvek ütköztek, a végeredmény önmagáért beszél. A magyar média törvény ügyében elmarasztaló szavazást kezdeményező baloldaliak, liberálisok és zöldek meghátráltak, és - a presztízsveszteséget elkerülendő - a szavazás elnapolását kérték. 

A fejlemények alapján egyre inkább bebizonyosodik, hogy a magyar médiatörvényt szenvedélyesen bírálók a törvény szövegének alapos ismerete nélkül hangoztatták kritikájukat. 

Martonyi János magyar külügyminiszter az Európai Néppárt és a magyar kormány óriási sikerének  tartja a fejleményeket. Ezzel egyet lehet érteni, mint ahogyan azzal is, hogy az EU frakciók közötti marakodás a magyar média ügyben nem csak Magyarországot, hanem az Európai Uniót is lejáratja. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez a kontraproduktív, politikai indíttatású támadás nem veszi később újra kezdetét.                    

Tisztogatás a román határvédelmi és vámszerveknél

Traian Basescu román elnök végre a sarkára állt és keresztülvitte a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban, hogy szigorú akciótervet dolgozzanak ki a határvédelmi és vámszerveknél burjánzó korrupció megszüntetésére. Az akció végrehajtása során eddig már 86 vámost tartóztattak le és ez a szám valószínüleg még nőni fog. 

Legfőbb ideje volt, hogy határozott lépéseket tegyenek a korrupció ellen, hiszen a jelenség nem új keletű a romániai közéletben. Románia uniós csatlakozásakor is hangsúlyt kapott a korrupció megszüntetésére vonatkozó "házi feladat" folytatólagos fennmaradása és megoldása. Ha a mostani intézkedésekre már hamarabb sor került volna, az ország schengeni övezethez való csatlakozását sem elleneznék a jelenleg tapasztalt mértékben a vezető uniós államok, jobban bíznának abban, hogy az EU keleti határainak a védelme jó kezekben van.

Az ügy érdekes vonatkozása, hogy a letartóztatások lavináját azok a titkosszolgálati jelentések indították el, amelyek kimutatták a határvédelmi szervek és vámosok közszolgáinak fizetése és vagyoni helyzete közötti óriási különbségeket. Az árulkodó jelek minden bizonnyal korábban is jól láthatóak volta, ám a probléma rendezésére irányuló szándékot ezúttal úgy látszik tettek követik.   

Az elnöki döntés, jóllehet kissé megkésve történt, mindenképpen hasznos és üdvözlendő. Remény van arra, hogy a korrupciót, mint fő közellenséget megcélzó támadás nem csak az érintett közkatonák, hanem a magasabb rangú főkolomposok ellen is sikerre vezet. Igazából csak így tehet Románia jelentős lépést a rend megteremtése és a schengeni kapu megnyitása felé.  

de nem kell aggódnia

Ján Slota az erkölcs és becsület bajnoka vette védelmébe

Richard Sulik a szlovák képviselőház elnöke kezdeményezte a képviselőházi alelnök leváltását, aki nem más, mint Robert Fico volt kormányfő, a legnagyobb ellenzéki párt alelnöke. A leváltás kezdeményezés oka: az egyébként jogász végzettségű Robert Fico miniszterelnökként a figyelmeztetések ellenére két olyan alkotmányellenes jogszabály jóváhagyását szorgalmazta, amelyek utólag alkotmánysértőnek is bizonyultak. A jogszabályok hatályba lépésük következtében Ivan Miklos pénzügyminiszter szerint 16 millió eurós kárt okoztak, így a számlát a polgárok nevében benyújtotta Robert Ficonak.

A számla kiállításától maga Ivan Miklos sem gondolja komolyan, hogy Ficon akár egy árva centet is behajthat. A szlovák közvélemény figyelmének ráirányítása Fico balul sikeredett törvényeire csak a volt kormányfő "eredményes" tevékenységének leleplezését tűzi ki célul. 

Sulík kezdeményezése ezzel összhangban szintén sokkal inkább Fico tevékenységének leleplezésére, mintsem tényleges menesztésére irányul, még akkor is, ha a Koalíciós Tanács hétfőn napirendre tűzte a kérdés megvitatását. 

A képviselőház alelnökét általában az ellenzéki pártok valamelyike adja, Így Fico menesztése esetén Slotának akár még esélye is lehetne az alelnöki poszt megszerzésére. 

Slota a menesztés esélyét látszólag komolyan véve, de sokkal inkább azért, hogy Fico-nak kedvébe járjon közölte, nem alacsonyodik le odáig, hogy támogassa a kezdeményezést vagy, hogy a másik ellenzéki pártként átvegye ezt az alelnöki tisztséget. "Az SNS olyan párt, amely tevékenysége során mindig adott a becsületre és az erkölcsre". Mondja ezt a fiatal korában köztörvényes büncselekményeket elkövető sötét ügyletekből milliókat összeharácsoló, otromba viselkedéséről, káromkodásairól és részeges életviterléről közismert, xenofób, idegen és fajgyűlölő Slota, aki egyébként elvitathatatlan arca az általa vezetett Szlovák Nemzeti Pártnak. 

A Slota által hangoztatott, Fico melletti elkötelezett kiállás ugyanakkor egy mondásra emlékeztet. Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg.    

Az európai média jeles képviselői az utóbbi hónapokban egyre nagyobb terjedelemben foglalkoznak Magyarországgal. Ez a tény napjaink világában örömünkre kellene szolgáljon, hiszen amiről nem írnak és nem beszélnek, az manapság már nem is létezik. Közismert, a sajtó mára hatalmi ággá, az sem kizárt, hogy a legjelentősebbé nőtte ki magát. Szinte bárkiből királyt tud csinálni, ha ez áll szándékában. Persze az éremnek két oldala van, a sajtó bárkit le tud taszítani a trónról, vagy sárba tud taposni, ha az áll szándékában. Magyarország esetében mostanság sajnos az éremnek ez az "ürmös" fele kerül felülre. A velünk foglalkozó európai médiumok többségének kórusa fekete bárányt csinált Magyarországból.  

Nem hagyható figyelmen kívül természetesen az sem, hogy nem minden sajtóorgánum szállt be ebbe a kórusba. Az európai sajtó józanabb hangú írásai azt is megemlítik, a befeketítés alapjául szolgáló okok és  motivációk a saját pátriájuk háza táján is léteznek és mégsem kerül sor a megbélyegzésre. Mások arra hívják fel a figyelmet, a korrekt újságíró először alaposan és több oldalról tájékozódik abban a témában, amiről írni, vagy beszélni akar. Egyesek azt is felvetik, néha nem ártana legalább elgondolkodni a magyar kormány felvetéseiről. Végül a legmerészebbek odáig mennek, hogy kimondják:talán hagyni kellene a magyarokat, maguk döntsenek a sorsukat masszívan érintő kérdésekben, mint ahogyan ez más, feketére nem festett európai bárányoknak megadatik. Ez a lehetőség annál inkább indokolt lenne, mivel az urnák elött a közakarat az ismert mértékben fejezte ki igényét az anyagi és erkölcsi megújulásra. Azok pedig, akik méltatlan párhuzamot vonnak a magyar kormányfő és letünt hatalmon lévő diktátorok és despoták között, magukról állítanak ki bizonyítványt. 

A Magyarország ellen és mellette szóló írások számaránya és hangneme sajnos az elöbbiek "javára" mutat. A hangos, ellenségeskedő kórus az európai értékek védelméért kiálló lovag szerepében tünteti fel magát. Igen, valóban, látjuk a lovagot teljes páncélzatában és fegyverzetében, de nem látjuk azt az arcot, amely a páncél mögött van. Látjuk díszesen festett, erős lovát és címere ékes színű madarait, de nem látunk a lelkébe. Azt sem tudjuk, hogy ő és lova kitől kapja az élelmet és ki lesz az a következő bárány, akit várurai parancsára hosszú kopjával holnap felnyársal. 

Az európai értékek, az európai klub szellemisége és a demokrácia védelme érdekében hangoskodók remélhetőleg elfogadják, hogy az ugyanazon értékeket valló, de esetleg más irányból közelítő emberek tettei azonos mérce alapján mérettessenek meg. Az ilyen mérce is nagy becsű érték! Ha ezt mégsem fogadnák el, akkor már csak egy csendes, tapasztalatokon alapuló prófécia zárhatja ezt az írást: Előbb-utóbb mindig jön az eső, amely lemossa a festékeket. Lemossa a feketére festett bárányokról, de lemossa a díszes páncélokról is! A kérdés csak az, hogy milyen alakban érkezik ez az eső: felhőszakadásként, zivatarként, vagy egyszerűen csak csendes, életet adó eső formájában?             

A tvnoviny.sk hírportál szerint Ján Slota keddre virradó éjszaka részegen vezetett. Egy amatőr felvétel bizonysága szerint egy pozsonyi kereszteződésben az általa használt luxus gépkocsi mellett révedezett, miközben a jelzőlámpa zöldet mutatott.

http://tvnoviny.sk/sekcia/spravy/domace/jan-slota-sedel-za-volantom-v-povznesenej-nalade.html

Slota a videó készítőjét dadogva kérdezte miért figyeli őt, mire azt válaszolta, mert a kereszteződésben áll. Slota ebben semmi kivetnivalót nem talált, így visszamászott a gépjárműbe, majd tovább hajtott.

A Szlovák Nemzeti Párt szóvivője, minden bizonnyal Slota instrukciói alapján, tagadta, hogy a pártvezér ittas lett volna.

Mindezek tükrében nem lehet azon csodálkozni, hogy Robert Fico ellenzi a parlamenti képviselők esetében a kihágásra vonatkozó mentelmi jogok eltörlésére vonatkozó kormány tervezet elfogadását. Jellemző módon, magából kiindulva azt feltételezi, hogy a kormányzó pártok ellenőrzése alatt álló rendőrség indokolatlanul zaklatná a kihágásokat elkövető ellenzéki képviselőket és ezzel rossz képet alakíthatnának ki róluk.

Fico csak ott hibázik a kihágást elkövető képviselőt akár megbüntetik, akár nem a dokumentáltan elkövetett kihágás minden esetben rossz fényben tűnteti fel.

Kivéve Ján Slotát. Őneki már úgyis mindegy, hiszen köztudott róla részeges életvitele és egy ilyen jellegű magatartás az ő esetében manapság már követelmény.

Malina Hedvig sokkal több, mint Robert Fico

Az Iveta Radicová vezette szlovák kormánykoalíció szándékának megfelelően sikerült megakadályozni Dobroslav Trnka legfőbb ügyész megválasztását és a választási szabályok megváltoztatásával – ami lehetővé teszi a nyílt szavazást – lehetővé fog válni, hogy ötödszöri nekifutásra a koalíció jelöltje tölthesse be a megbízatást.

A legfőbb ügyész maximálisan kiszolgálta Robert Fico kormányát. Az, hogy a színfalak mögött ez hány esetben történt meg a Fico vezette kormányzó pártok előnyére és ellenzéki pártok hátrányára, az újraválasztási támogatás ténye önmagában is árulkodó. Az összefonódás legeklatánsabb példája azonban megfelelő publicitást is kapott. Emlékezzünk csak vissza Malina Hedvig Nyitrán magyar nemzetisége miatt megvert diáklány ügyére. Éppen Robert Fico, és belügyminisztere Robert Kalinák voltak azok, akik nyilvános sajtótájékoztatón tett kijelentéseikkel megkérdőjelezték a lány állításait. Trnka felsorakozva a Fico-Kalinák tandem mögé jelentős szerepet vállalt abban, hogy az áldozatból elkövetőt kreáljanak, és az általa indított vizsgálat lezárását megpróbálja addig halogatni, amíg az ügy a feledés homályába nem merül. Ennyit a Fico-féle demokratikus szabályok betartásának hátteréről.

A korrupció, a „lobbi-ipar” és a túlzott anyagiasság átszőtte világunkban szerencsére örömteli pillanatok is akadnak. Ilyen pillanattal ajándékozott meg bennünket az European Voice brüsszeli hetilap gálaestje, amelyen Krisztalina Georgieva kapta az „Év biztosa” és az „Év európai személyisége” díjat.

Az indoklás szerint a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős diplomatát szakmai felkészültsége, hozzáértése, a haiti földrengés és a pakisztáni áradások során tanúsított hozzáállása és intézkedései tették méltóvá a rangos elismerésre. Sportnyelven szólva az aranyérem nem kerülhetett volna megérdemeltebb kézbe. Mert tudjuk, az igazi barát a bajban ismerszik meg, a katasztrófa sújtotta területek áldozatainak segítése a legnemesebb emberi cselekedetek közé sorolható!

A mindennapi nehézségek súlyától nyomva, a válság, az eladósodás keserveitől szenvedve hasznos, ha nem veszítjük el humorunkat. Azt mondják ugyan, ma már sokkal kevesebb vicc születik, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de azért ma is vannak jó poénok. Ha pedig egyik-másikuk szakállasnak is tűnik, ma is hordozhatnak az aktuálpolitikára érvényes tartalmat, no meg azt is tudjuk, hogy nincsenek régi viccek… Így aztán nem lehet véletlen, hogy az információs sztrádán kóborolva fellelhetők olyan viccek, amelyek ma, néhány nappal a helyhatósági választások előtt találóan festik le a szlovákiai magyar politikusok hangulatát.

 

Nacionalizmustól és sovinizmustól bűzlik a Kereszténydemokrata Mozgalom háza tája, állítja Vlasta Mercová jogász a KDH javaslatára reagálva, mely szerint a kettős állampolgárok a jövőben nem tölthetnének be bizalmi állásokat az állami szerveknél. A mozgalom kezdeményezése tökéletesen ellentétes az érvényes szlovák törvényekkel, a nemzetközi és európai egyezményekkel. /A Pravda élesen bírálja a KDH állampolgársági kezdeményezését/

Világos, őszinte és tiszta beszéd, akár végső konklúzióját, akár a jogásznő érvelését vesszük alapul, hiszen milyen alapon tételez fel bárki hűtlenséget, árulást és ellenséges magatartást azokról, akik egyszerűen csak büszkék akarnak lenni nemzetiségükre. Magyarországon, ki tudja mi okból kifolyólag nincs érvényben ilyen megszorítás, pedig a KDH korifeusai már nem először illették a nacionalizmus és sovinizmus vádjával a magyarokat. Vagy csak arról van szó, amit a népi mondás „ki mint él, úgy ítél” megfogalmazással sommáz?

A Die Presse című osztrák napilap csak összevetette a számokat, trendeket és tényeket, azután, mellőzve az elfogultság bármely politikai, nemzetiségi vagy gazdasági „háttérkísértést”, arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország lehet a közeli jövőben a közép-európai autógyártás új Eldorádója. Alátámasztják ezt a prognózist olyan neves autógyártó óriások, mint az Opel, az Audi, a Mercedes vagy a Suzuki, amelyek nem máról-holnapra gondolkodnak csak, hanem alaposan megfontolják mibe és hova fektetik euro milliárdjaikat.

A két éve tartó gazdasági és pénzügyi válságnak is nyilvánvalóan lejár egyszer az ideje és az azt követő fellendülési hullám gyökeresen megváltoztathatja a térség országainak utóbbi években elfoglalt pozícióját. Felszínre kerülhetnek az eddig különböző okok miatt víz alá nyomott nemzetgazdaságok, és ennek a hullámverésnek húzó ágazata, korbácsoló szele lehet az autóipar is. A vezető autógyártók masszív befektetésekben megnyilvánuló bizalma nyilvánvalóan nem csak a magyarországi alacsonyabb bérszínvonalat, a rendelkezésre álló szakértelmet, és a javuló infrastruktúrát vette alapul, hanem mindenekelőtt a stabilitás felé tendáló magyarországi viszonyokat is.

Jó hírek ezek, már régóta várunk ilyenekre és jó hír az is, hogy fordulni látszik hát a kerék! A feljövőben lévő magyarországi gépkocsigyártás megtöri Csehország és Szlovákia térségünkben még meglévő monopóliumát. Tudomásul kell azonban venni, hogy a versenyben olykor a riválisok is előnyre tehetnek szert, ha a pályák és az esélyek egyenlők.

A Die Presse eredeti cikke: "Ungarn mausert sich zur Autoschmiede"
A cikk a Magyar Nemzetben: "Hazánk az új Eldorádó? - lekörözhetjük a szlovákokat és a cseheket"

Robert Fico korábbi szlovák kormányfő a 2006-os választási győzelmekor a nemzetiségi jogokat illetően a status quo megtartását ígérte, azonban szlovák és külföldi politikai elemzők egybehangzó értékelése alapján már akkor látni lehetett, hogy koalíciós partnereinek nacionalista indulatai miatt ezt nem tudja szavatolni. Négyévi kormányzás eredménye bebizonyította az előrejelzések helyességét. Emlékezzünk csak a magyar nemzetisége miatt Nyitrán durván bántalmazott diáklány, Malina Hedvig, valamint Sólyom László korábbi magyar köztársasági elnök komáromi útjának ügyére, vagy ami a törvényeket illeti: nyelvtörvény, hazafisági törvény, állampolgársági törvény és még lehetne tovább sorolni.

A minap arról olvashattunk a nemzetközi sajtóban, hogy Iveta Radičová szlovák miniszterelnöknő személyi védelmét a szlovák illetékes hatóságok megerősítették, tekintettel arra, hogy a lakcímére küldött borítékban lőszereket találtak. Csúcspolitikusról lévén szó az ilyen jellegű halálos fenyegetések hátterében politikai vagy üzleti érdekütközések keresendőek. A névtelen levélíró ezúttal minden bizonnyal Radičová-t kívánja megfélemlíteni azért, hogy álljon el valamilyen tevékenységétől. Az is nyilvánvaló, hogy az, aki céljait ilyen törvénytelen eszközökkel próbálja elérni, szélsőséges gondolkodású.