A Kárpátmedencének és a benne élő magyarságnak számos múltidéző kegyhelye van. Ilyen a kolozsvári Házsongárdi temető, amely nemcsak a város, hanem Erdély több évszázados tudományos, társadalmi, valamint művészettörténeti életének és hagyományainak tükre, őrzője. A temető több évszázada létezik, neves erdélyi írók, művészek, pedagógusok, nyelvészek, filozófusok, papok, tudósok, püspökök, természettudósok és közéleti személyiségek nyughelye. A tiszta levegő, a nagy csend, békés nyugalmat áraszt, amelyet az utóbbi időben növekvő mértékben előforduló sírgyalázások zavarnak meg. Januárban három 19. századi műemléket romboltak le, legújabban pedig Nagy Gyula református püspök síremlékének meggyalázására került sor, amit a vandáloknak vélhetőleg fáradt olajjal sikerült elcsúfítanuk.
Egyesek arra gyanakszanak, hogy valakik a történelmi sírok rovására szeretnének maguknak örök nyughelyet, mások szerint egyértelműen magyar ellenes, nacionalista megnyilvánulások állnak a kegyeletsértő bűncselekmények hátterében. Az elkövetők kézre kerítése nélkül nehezen megállapítható melyik álláspont fedi a valóságot, az azonban egyértelműen kimondható, a felelősség a román hatóságokat terheli. Alkalmatlanok a sírgyalázásokat megelőző biztonsági intézkedések foganatosítására, a bűncselekményeket elkövetők felderítésére. Románia nemzetközi megítélését, tekintélyét a házsongárdi temetőben történt sírgyalázások súlyosan rombolják. A román hatóságoknak valami eredményt fel kellene már mutatni. Ennek hiányában a hatóságok tehetetlensége okozta szégyenfolt ahelyett, hogy eltűnne, újabbakkal fog bővülni, ami további tekintélyvesztéssel, presztízsveszteséggel és végül, de nem utolsó sorban a nacionalista indulatok kiéleződésével fog járni. Ez pedig Romániának nem lehet érdeke.
