Stefan Hríb neves szlovák újságíró nemrég jelentetett meg egy cikket, „Magyarok, elnézést kérek Tőletek” címmel. A cikk összefoglalja a józanul gondolkodó szlovák értelmiségiek véleményét, és mindenki számára megfontolandó gondolatokat tartalmaz. Nem lenne szerencsés, ha az ügyben csak a hozzá hasonló, felelősen gondolkodó személyek véleményével lennénk kénytelenek beérni.
Kétoldalúnak és lezártnak tekinti a szlovák-magyar konfliktust, azaz Sólyom László kitiltását Szlovákiából Jacques Barrot, az Európai Unió jogi és igazságügyi felelőse. Az EU biztos nem akar beleszólni a vitába, ezt elmondta a két ország hozzá látogató delegációjának is.
A magyar köztársasági elnököt augusztus 21-én tiltották ki, pontosabban nem engedték belépni a szlovák hatóságok Szlovákiába, mivel a hivatalos szöveg szerint „nem tudták volna garantálni a biztonságát”.
Magyarország most jogi úton akar elégtételt venni a példátlan lépésért északi szomszédján: a brüsszeli bizottságtól kötelezettségszegési eljárást kér Szlovákia ellen. Ez azt jelenti, hogy az uniós testület jogi a közösségi jog szempontjából kell, hogy megvizsgálja: összhangban van-e az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó irányelv a szlovák lépéssel, mikor is Ficóék egyszerűen nem engedték be a magyar köztársasági elnököt, egy EU-tagtársuk elnökét Szlovákiába.
A szlovák külügyminisztérium továbbra sem ismeri el, hogy a magyar köztársasági elnök belépésének megtagadása ellentétes lenne az Európai Unió irányelveivel és szabályaival.
A Sólyom-ügy érdekessége, hogy az Európai Unió kevés tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. A jogszabályok nem különböztetik meg a közjogi méltóságokat bármely más uniós polgártól a szabad közlekedés tekintetében. A szabad mozgás csak rendkívüli esetben, pl. közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból korlátozható.
Az ügy precedens értékű lehet a továbbiakra nézve. Mindent meg kell tenni, hogy hasonló eset a jövőben ne ismétlődhessen meg, illetve egységes jogértelmezésre van szükség a tagállami viták eldöntéséhez. Hiszen milyen dolog az, hogy egy EU-tagállam nem engedi be a területére egy másik tagállam elnökét? Ilyenre példa az Európai Unió, illetve az európai együttműködés 60 éve alatt nem fordult elő.
Az EU láthatóan nem tud mit kezdeni az üggyel. A brüsszeli központból nem látszik, milyen folyamatok zajlanak a „végeken”, hogy itt az európai gondolkodást, a kölcsönös tiszteletet még tanulnia kell néhány politikusnak. A szlovák kormány rendszeresen provokálja a magyar felet, feszegeti a kulturált véleménycsere határait, és 2006 óta igencsak sokat tett a két ország közötti kapcsolatok megromlásáért. Elég csak a több, mint három éve húzódó Malina Hedvig-ügyre gondolni, ahol a szlovák hatóságok látványosan nyomozzák a semmit, és időről időre megkérdőjelezhető nyomozási „eredményeket” mutatnak fel.
Az EU nem maradhat néma ebben az ügyben, bár látszik, hogy nem is igazán értik ezt a problémát ott, ahol a hasonló jellegű konfliktusokat már évtizedek óta képesek kulturáltan kezelni. A dolgot azonban nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mert ez újabb és újabb hasonló ügyekhez fog vezetni.
A szlovák fél deklarálta, hogy nem fog bocsánatot kérni az esetért. A magyarokban így olyan kép alakul ki északi szomszédjukról, akinek hobbija, hogy a magyarokba törli a lábát, és másra se gondol, mint az együttélés megnehezítésére. Ez a kép azonban hamis, hiszen Szlovákiában is, mint ahogy Hríb példája mutatja, vannak olyan értelmiségiek, akik látják a szlovák politika kétszínűségét, és rávilágítanak a Fico-kormány magyarellenességére.
