Az európai média jeles képviselői az utóbbi hónapokban egyre nagyobb terjedelemben foglalkoznak Magyarországgal. Ez a tény napjaink világában örömünkre kellene szolgáljon, hiszen amiről nem írnak és nem beszélnek, az manapság már nem is létezik. Közismert, a sajtó mára hatalmi ággá, az sem kizárt, hogy a legjelentősebbé nőtte ki magát. Szinte bárkiből királyt tud csinálni, ha ez áll szándékában. Persze az éremnek két oldala van, a sajtó bárkit le tud taszítani a trónról, vagy sárba tud taposni, ha az áll szándékában. Magyarország esetében mostanság sajnos az éremnek ez az "ürmös" fele kerül felülre. A velünk foglalkozó európai médiumok többségének kórusa fekete bárányt csinált Magyarországból.
Nem hagyható figyelmen kívül természetesen az sem, hogy nem minden sajtóorgánum szállt be ebbe a kórusba. Az európai sajtó józanabb hangú írásai azt is megemlítik, a befeketítés alapjául szolgáló okok és motivációk a saját pátriájuk háza táján is léteznek és mégsem kerül sor a megbélyegzésre. Mások arra hívják fel a figyelmet, a korrekt újságíró először alaposan és több oldalról tájékozódik abban a témában, amiről írni, vagy beszélni akar. Egyesek azt is felvetik, néha nem ártana legalább elgondolkodni a magyar kormány felvetéseiről. Végül a legmerészebbek odáig mennek, hogy kimondják:talán hagyni kellene a magyarokat, maguk döntsenek a sorsukat masszívan érintő kérdésekben, mint ahogyan ez más, feketére nem festett európai bárányoknak megadatik. Ez a lehetőség annál inkább indokolt lenne, mivel az urnák elött a közakarat az ismert mértékben fejezte ki igényét az anyagi és erkölcsi megújulásra. Azok pedig, akik méltatlan párhuzamot vonnak a magyar kormányfő és letünt hatalmon lévő diktátorok és despoták között, magukról állítanak ki bizonyítványt.
A Magyarország ellen és mellette szóló írások számaránya és hangneme sajnos az elöbbiek "javára" mutat. A hangos, ellenségeskedő kórus az európai értékek védelméért kiálló lovag szerepében tünteti fel magát. Igen, valóban, látjuk a lovagot teljes páncélzatában és fegyverzetében, de nem látjuk azt az arcot, amely a páncél mögött van. Látjuk díszesen festett, erős lovát és címere ékes színű madarait, de nem látunk a lelkébe. Azt sem tudjuk, hogy ő és lova kitől kapja az élelmet és ki lesz az a következő bárány, akit várurai parancsára hosszú kopjával holnap felnyársal.
Az európai értékek, az európai klub szellemisége és a demokrácia védelme érdekében hangoskodók remélhetőleg elfogadják, hogy az ugyanazon értékeket valló, de esetleg más irányból közelítő emberek tettei azonos mérce alapján mérettessenek meg. Az ilyen mérce is nagy becsű érték! Ha ezt mégsem fogadnák el, akkor már csak egy csendes, tapasztalatokon alapuló prófécia zárhatja ezt az írást: Előbb-utóbb mindig jön az eső, amely lemossa a festékeket. Lemossa a feketére festett bárányokról, de lemossa a díszes páncélokról is! A kérdés csak az, hogy milyen alakban érkezik ez az eső: felhőszakadásként, zivatarként, vagy egyszerűen csak csendes, életet adó eső formájában?
